HTML

porossz tanárnők és tanárok

Friss topikok

  • 32FNewYork: Ez sajnos pontosan így van. Ahogy számolom a posztban szereplő leányzó azóta már az iskolában gyön... (2014.12.14. 15:56) A tábornok asszony és az ovis

Címkék

Archívum

A tábornok asszony és az ovis

2012.09.27. 18:31 lenoardo999

Blogindító bejegyzésünk apropója a való élet. Várjuk az élményeket a magyar oktatásról, a pozitív beszámolókra is számítunk. Mi azonban a blog nevéből kiindulva nem ilyennel kezdünk.

A család két éve készül játékkal, beszélgetéssel arra, hogy a leányzó, ha elég nagy lesz (pl. 5 éves) néptáncolni kezdjen a helyi kulturális központ ovis csoportjában. Öt év az alsó korhatár. Waldorf oviba járunk, remek óvónénikkel, örömmel töltött hétköznapokkal, meglehetősen szabad, választékos programokkal, türelmes, szerető gondozásban. A várakozás meghozta gyümölcsét, eljött az a szeptemberi csütörtök, amikor a Budapest melletti kis városban megjelenhettünk immáron öt éves kislányunkkal a néptánccsoport ovis összejövetelén. A találkozás hidegzuhanyként hatott, üvöltő gyerekkel, és szétzilált idegrendszerrel menekülésszerűen távoztunk. Most háborgó lélekkel azon gondolkozunk vajon hogyan és hová tudnánk örökké táncoló lányunkat táncolni vinni. A szokásos kérdés zakatol a fülünkben: mire is való a közoktatás? Hogy egy életre megutáltassa a gyerekkel azt, amiért alapvetően rajong? Az igaz, hogy mi is nagyjából így nőttünk fel. A poroszos képzés idejekorán megutáltatta velünk a világirodalom klasszikusait, a testnevelést, a nyelvtanulást, a matematikát stb… Legtöbbek számára a közoktatás nem volt más, mint kudarcok örökös sorozata. Aztán talán felnőtt fejjel mindenki újra felfedezhette, ha tudta, mi az, amit nem tudtak kiirtani belőlük óvónőink, tanáraink.

Mert mi is történt a tánciskolában? Az egyébként iskolában oktató tábornok asszony nem volt képes megérteni, megérezni egy bizonytalan, az ismeretlen csoportba egyedül érkező öt éves kislány félelmeit, és ragaszkodott ahhoz, hogy a szülők azonnal távozzanak. Nem lehetett meggyőzni arról, hogy legalább az elején, néhány percig foghassa a kezét az édesanyja. A gyerek is és a tábornok asszony is kötötte az ebet a karóhoz, és nem vitás, hogy ilyenkor mindig a tábornok győz. Pirruszi győzelem ez. Ez a győzelem az oktatás teljes veresége. Most hogyan és hová tudnánk örökké táncoló,a táncért rajongó lányunkat táncolni vinni? Micsoda furcsa kérdés! Meddig uralkodik még Magyarországon a tábornok és a közkatona jellegű oktatási szisztéma? Mennyi pusztítást kell még a felnövekvő generációknak elszenvedniük?

 

1 komment

süti beállítások módosítása